Március 21-én az 5. évfolyam előtt életre keltek az ókori Pannónia fővárosának romjai. A kirándulók csapata még rá sem tette lábát az ókorból ránk maradt római út köveire, de a szemek már ámulattal nézték becses emlékünk, az aquincumi vízvezeték feltárt és helyreállított maradványait.
A keskeny, majd egyre szélesedő utcákra odaképzelték a gyerekek a lóvontatta szekereket, amiken ott zötykölődtek a gabonával, borral, olajjal telt szépséges amforák. Fazekasok, kovácsok, sajtkészítők, kelmefestők, zöldség- és gyümölcsárusok hangjával telt a korabeli képzelet piac, csobbant a közfürdő medencéjének vize, s szinte világított a bronzpávát mintázó olajmécs. Aquincum kiállító tereiben a kövek is beszélnek: hősök emlékét őrzik a kőkoporsók, oszlopfőkön mintázott a levéldísz, jeles domborcsaládok képét lenyomatolja a mintázat.
Ám a mozdulatlan kövek között árnylombját járatja évszázadról évszázadra Aquincum romkertjének mandulafája.
A Szőnyiben minden ötödikes útja Aquincumba vezet.
