Az aradi vértanúk emlékezetével telt meg október elején az Ótemplom. 1849. október 6-a tragikus történéseiről emlékeztek meg 6. évfolyamos diákjaink. Az énekek, személyes levelek közelebb hozták a múltra emlékezők számára az áldozatvállalásnak ezt a fájóan szép történelmi példáját.

A diákokat felkészítette: Csák-Kozma Mariann és Siposné Kristó Mária tanárnő

Az  Ótemplomi október 6-i megemlékezés műsora

“Aradi vár, aradi vár halál völgye,

 Híres- neves magyar hősök temetője,

Teremjenek határidon vérvirágok,

Felejthetetlen legyen az ő halálok.”

Ha e szót hallom: magyarok,

szűknek érzem zekémet,

keblemben tenger kavarog.

S mintha trombiták köszöntenének.

Mintha a régi, hősi dal csendülne fel tisztán.

De élnek a régi regék,

élnek a hírövezte óriások.

Ó ez a sors mind ismerős.

Szabad zászlóval, büszke fővel

ősi szokás szerint

a hősök nem bírnak a nyers állati túlerővel.

“Fél esztendő óta vérzik

egy egész nemzet sebe.

A te műved, örvendj Haynau,

Habsburg-háznak hű ebe!

Meggyilkoltatád e honnak

nagyszámú derék fiát,

s ezreket bebörtönöztél,

mert szerették e hazát!”