Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod.

Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod.

A Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola

7. évfolyamának Határtalanul kirándulása

Felvidék 2026. április 23-28

Első nap

Nagy izgalommal gyülekeztünk és indultunk el utazásunk első reggelén az északi határ irányába, a Felvidékre. Azonban első megállónk még a határon innen volt, a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyen. Varázslatos, erdők által körülölelt völgyben a kegyhely több mint 800 éve szolgál a lelki feltöltődés és elcsendesedés helyszíneként. Nekünk is elcsendesedésre adott lehetőséget a Nagyboldogasszony Bazilika környezete, és a templom felett, a magasban húzódó remetelakok.

Utunk a határátlépéssel folytatódott tovább Fülekre. Egy lenyűgöző középkori erődítményrom tárult a szemünk elé Fülek város szívében.A tatárjárást is átvészelő, majd a török időkben fontos végvárrá váló sasfészek látványos bástyáin, falain és kiállítótereiben több órát töltöttünk. Az interaktív kiállítások és a pazar látvány lenyűgöző élményt nyújtott. Ezután Rimaszombatra utaztunk, ahol elfoglaltuk a szállásunkat.

Második nap

A gombaszögi cseppkőbarlangba indultunk, mely a Szlovák-karszt Nemzeti Park egyik legértékesebb ékköve. A világhírű, egyedülálló és elképesztően vékony és hosszú szalmacseppköveket mi is megcsodáltuk. A barlang bejárata is varázslatos volt, az erdő mélyén páfrányok övezte úton lépkedtünk a hegy kapujához. A betléri Andrássy-kastély a történelmi Gömör vármegye, sőt egész Szlovákia egyik legpompásabb főúri fészke. Csodás parkjában, évszázados fák között pillantottuk meg az inpozáns épületet. Végigjártuk a szobákat, tereket, lépcsőházat, ahol megelevenedett a család történelme. Jó volt ráismerni a történelemi eseményeket ábrázoló festményekre, tárgyakra. Hiszen a bútoraival és műkincseivel együtt, szinte teljesen érintetlenül vészelte át a második világháborút és az azt követő államosítást ez a csodás családi kúria. A trófeák, múmiák és a monumentális könyvtár látványát nem fogjuk elfelejteni. Ezután a rozsnyói Bányászati Múzeumba vezetett az utunk, ahol egy interaktív kiállításon még a bányaliftbeli utazás élményét is átélhettük. Ásványok, kőzetek, kézi szerszámok és monumentális munkagépek, járművek nem csak a fiúkat varázsolták el. A felvidéki ízes akcentussal beszélő magyar idegenvezetőnknek hálásak voltunk az élményekért.

Harmadik nap

Nagy várakozással és izgalommal indultunk a Szádelői-szurdok völgyébe. A ránk váró kirándulásra térképpel és előzetes tájékozódással már korábban felkészültünk. A szurdok nyújtotta látvány azonban elképzelhetetlen volt. Zúgó patak fölött átvivő hidakon, köves úton, sziklafalak, magas fák, pompás erdei virágok között, mesebeli völgyben haladtunk a fennsík felé. Hol szikrázó napsütésben, hol a magas sziklák árnyékolta hűvös mélyedésben, elvarázsolt mesebeli helyen fel sem tűnt a fáradság, melyet a megtett sok kilométernyi túra okozott a karsztvidéki kanyonban. Hazafelé utazva a közeli Krasznahorka ikonikus várát csak az országútról tudtuk megcsodálni.

Negyedik nap

Vasárnap reggel felvettük az ünneplő ruhánkat, és a lelkünket is ünneplőbe öltöztettük, hiszen templomba indultunk. Rimaszombat főterén álló Református Templomba igyekeztünk istentiszteletre. Rövid bemutatkozás után előadtuk énekes-verses-igei szolgálatunkat. A református gyülekezettel, a gyülekezet ifjúságával és gyermekeivel együtt énekeltük a dicséreteket. Az istentiszteletet követően csoportképet készítettünk velük a templom előtt, majd végigjártuk a főtér nevezetes épületeit. Gömörológus helytörténész mutatta be a történelmi épületeket, nevezetességeket, szobrokat. A Petőfi-házat, a Gömör-Kishont Múzeumot, majd Tompa Mihály, Blaha Lujza – akik Rimaszombat szülöttei – híres emlékhelyeit, szobrait is felkerestük. Tompa Mihály és Petőfi Sándor szobrát megkoszorúztuk, és versmondással emlékeztünk mindkét szeretett költőnkre. Végül a Rima folyó partján tett sétával és játszóterezéssel zártuk a napot.

Ötödik nap

Losonc város hatalmas szabadidőparkjában órákat töltöttünk. Megcsodáltuk a hatalmas fákat, virágzó tavaszi ágyásokat, vadasparkot. Folyóparton sétáltunk, zenélő játszótéren muzsikáltunk különleges kültéri ütőhangszereken. Mikszáthfalvára utaztunk, ahol a Mikszáth Kálmán Emlékházban megtekintettük az izgalmas, és igazán gyermekbarát, vagyis játékos, interaktív kiállítást. E házban töltötte az író a gyermek- és fiatal korát, melynek mi is részesévé válhattunk egy rövid időre.

Alsósztregovára utaztunk ezután, hogy Madách Imre házát is megismerjük és bejárjuk. A magyar irodalomtörténet egyik legszentebb helyszíne ez a rokokó-klasszicista stílusú Madách-kastély, amely Madách Imre szülőháza, lakhelye, alkotóműhelye és végső nyughelye is egyben. Életét, munkásságát és legnagyobb művét, az Ember tragédiáját bemutató kiállítás igazán érdekes és tanulságos volt. Gyönyörűen gondozott angolparkban, famatuzsálemek között elsétáltunk Madách Imre monumentális síremlékéhez. Elhelyeztük a koszorúnkat, és a nagy mű leghíresebb sorával emlékeztünk Madáchra: „Nem tántorítsz el, lelkem felfelé tör.”

Hatodik nap

Az utolsó napunkon búcsút vettünk Rimaszombattól és a Gömör vidékétől, de nem szomorkodtunk, mert izgalmas helyszín várt ránk a határnál. „Hazatért Falu” néven ismert a magyar történelemben Somoskőújfalu, mely kapuként szolgál a környék legszebb váraihoz és természeti csodáihoz. Somoskőújfalu és a szomszédos Somoskő a trianoni békeszerződés után Csehszlovákiához került, majd határkiigazítás révén visszakerült Magyarországhoz. A Somoskői várhoz vivő meredek ösvény mellett, a határt jelző köveken átlépkedve éltük át és próbáltuk ki, hogy a határátlépés szó szerint csak egy lépés. De megemlékeztünk arról a korszakról is, amikor a határ kijelölése nagyon nagy gondot és szomorúságot hozott a magyarok életébe. A vár mögötti bazaltorgonákat is felkerestük és megcsodáltuk. Ezután a pár kilométerre fekvő Salgó várát is bevettük. A romok romantikus hangulata mélyen megérintette Petőfi Sándort is, aki 1845-ben járt itt. Az itt szerzett élményei ihlették a Salgó című elbeszélő költeményét, amelynek kezdő sorait a vár alatti Petőfi-emlékkunyhóban olvastuk: „Itt állt Salgó... az éghez oly közel...”. Petőfire emlékezve itt is elhelyeztük a koszorúnkat. Ezután már hazafelé vettük az irányt, magunk mögött hagyva a csodás helyszíneket, de magunkkal hozva sok szép élményt.

Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod.